2013. június 26., szerda

Kritika #2



Ízelítő a történetből:

/2009. február 7-8./   

Szombat délután az MKB Veszprém KC a Balatonfüred csapat ellen játszott magyar kupamérkőzést. Mivel 42-23-ra gyönyörűen megverték őket a srácok, így úgy döntöttünk este egy kicsit elmegyünk kikapcsolódni. Iváncsik Gergő fia is nem rég született, ezt is meg kellett ünnepelni. Chianti elnevezésű olasz étterembe mentünk, ahol mindannyian bekajáltunk finomabbnál-finomabb ételekkel. Az egyik legjobb étterem volt a városban! Emellett gyönyörű emlékek kötnek ide, hiszen a barátom is ide hozott a legelső randevúnkon.   
 - Kipukkadok – Dőltem hátra a székemben, mire többen is felém néztek.    
- Azért eszel ennyit, mert terhes vagy? – Perez fúl komolyan nézett rám a jobb oldalamon. Feri pedig hatalmasat nyelt a másik oldalamon.    
- Nem vagyok terhes – fintorogtam rá. A magyar nyelvet aránylag jól beszéltem, bár nagyon hallani lehetett, hogy kicsit sem vagyok idevalósi. Ahhoz képest, hogy a világ egyik legszebb és legnehezebb nyelve, tökéletesen értettem. – Előre sajnálom a gyerekeid, meg a feleséged is – néztem a kubai-magyar származásúra.    
- Jaj, Charlie, hagyd már őket – szólalt fel Iváncsik Gergő nem messze tőlünk. – Aranyosak együtt – mosolygott.    
- Különben is fiatal vagy még a gyerekvállaláshoz – Szólalt meg a bátyám. Ezen kicsit meg is lepődtem.    - Ugyan már, mi még nem akarunk gyereket – ráztam a fejem, Feri pedig bólintott egyet, hogy egyet ért velem. Itt le is zártam ezt a témát, nem akartam erről beszélni, egyrészről, mert ők találgatnak ki dolgokat, másrészről pedig ez a kettőnk ügye.   
Ezután együtt vonultunk át a nem messze lévő Mokka kávézó és bárba, ahogy tovább ünnepeltünk. A pultnál támaszkodva megittam egy alkoholmentes koktél, mire megéreztem két izmos kezet, ahogyan átkarolja a derekamat, fejét pedig a vállamra rakja.    
- Szeretlek – suttogta halkan a fülembe. Minden egyes porcikám megremegett, másfél után a mai napig olyan hatással van rám, mint még soha senki. Kezemmel lejjebb húztam a fejét – mivel volt közöttünk vagy 30 cm – és érzékien megcsókoltam. Maga felé fordított, majd egy utolsó puszit adott az arcomra és kézen fogva mentünk vissza az asztalunkhoz. Én, Feri, a bátyám és barátnője, Claudia, Zarko Sesum, Uros Vilovski, Gulyás Péter és Ivan Pesic, mi együtt elszakadtunk a többiektől és egyenese a Patrióta Lokál klubba mentünk bulizni. 

Személyes vélemény:


Marian Cozma. Szerintem mindenkinek sokat mond ez a név. Egy nagyszerű kézilabda játékos volt, akit 2009. február 8-án szíven szúrtak egy szórakozóhelyen. Két ország vesztett el egy tehetséges játékost.
Ez a történet Marian Cozma húgáról, Frances-ről szól. A sztori pár évvel a gyilkosság után játszódik. Denise leírja nekünk Frances útját, ami nem bonyodalom mentes. Nem elég, hogy pár éve brutálisan szíven szúrták bátyát, de túl kell esnie egy váláson is. Emellett elköltözött arról a helyről, ami jó és rossz emlékeket juttatott az eszébe.
A történetben időként felbukkant egy-két jelenet, ami a múltban játszódik. Ez még érdekesebbé teszi az egészet, mivel megismerhessük Frances és Feri találkozását, illetve szerelmük kialakulását.
Azonban, akik kíváncsiak, hogy mi történik Ferivel ez idő alatt - míg Frances Madridban van -, az meg tudhatja. Hiszen Denise leírja Ilyés Ferenc érzéseit, napjait, amit a csalfa felesége nélkül tölt.

Sose szerettem kézilabdát. Nem játszottam, nem néztem a tévében. Azonban ez a történet egyszerűen tökéletes. Nem tudtam abbahagyni az olvasását. Egyszerűen fantasztikusan és remekül fogalmaz Denise, ami még élvezetesebbé teszi az olvasó számára.
Üdvözlettel:
Molly Schmidt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése